Készítesz egy meséskönyv-videót egy gyereknek, elküldöd a linket a nagymamájának, ő pedig megnyit egy oldalt, amely felsorol egy hangjátszót, majd egy képet, majd a videót, majd a szöveg három tömbjét — az egyik azzal kezdődik, hogy „egy bátor kis róka…”, a másik pedig azt írja, „3d-render”.
Ez a futtatás leltára. Nem az, amit létrehoztak.
A videó a lényeg
Egy megosztott futtatás most a termékével nyílik meg. Ha van videó, az a megosztás: az útközben létrehozott illusztráció a videó borítóképkockájává válik, nem egy második elemmé, és a narrációt nem sorolják fel külön, mert az abban a videóban van, amelyet éppen le fogsz játszani. Ha nincs videó, de van dal, a megosztás az a dal a borítójával. Egy futtatás, amely csak képeket hozott létre, továbbra is minden képet mutat, mert ott a képek a termék.
A szövegnek ki kell érdemelnie a helyét. A fő rész — a történet, a jelentés — megmarad. A rövid töredékek nem, ami eltávolítja a prompt-visszhangokat is: ezek soha nem voltak tartalom, bemenetek voltak, és a történet alatt ültek, úgy tűnve, mintha annak részei lennének.
A régi megosztások maguk javítják ki magukat
Egy megosztás egy pillanatkép, amely a létrehozás pillanatában befagyasztották, ez teszi stabillá a megosztott linket. De ez azt is jelenti, hogy a már létező megosztások a régi formában voltak befagyasztva, és így is maradtak volna.
Migráció helyett a régi formájú megosztást az első nyilvános olvasáskor felismerik, és egyszer újraépítik — ugyanúgy átvizsgálva, mint bármely más tartalmat. Senkinek sem kell semmit újra megosztania, és az a link, amelyet valaki múlt héten küldött, most az új módon nyílik meg.
Ugyanaz a pillanatkép táplálja a linkelőnézeti kártyát és a bemutatót is, így most mindkettő a videót mutatja ott, ahol korábban azt mutatták, ami elsőnek jött.