Minden MI-szolgáltatónak vannak rossz percei. Egy modell túlterhelődik, egy régió megbicsaklik, egy végpont kilencven másodpercig hibával válaszol. Ebben semmi rendkívüli nincs. Az számít, mit tesz az alkalmazás ez alatt a kilencven másodperc alatt.
Eddig a hétig a miénk többnyire feladta. A kép, a beszéd és az átirat hónapok óta átlépett egy testvérmodellre. A szöveg sehol nem tette, így egy szolgáltató rossz perce ugyanúgy megszakított egy interaktív választ, ahogy egy munkafolyamatot.
Ugyanaz a kérdés, egy másik modellnek
Minden szöveghívás most egyetlen úton megy, amely tudja, hogyan kérdezzen máshol: a csevegés fő köre és a mögötte futó eszközlépések, a Folytatás, a mély kutatás, a képértés hídja, a promptjavítás, a munkafolyamaton belüli szöveglépés és a zenei futtatások. A helyettes nem véletlenszerű olcsóbb modell, hanem testvér, amely rendelkezik a kéréshez valóban szükséges képességgel.
Egy eset szándékosan kimarad. Amint egy válasz megjelenni kezd a képernyődön, békén hagyjuk. Másik modellen újrakezdeni azt jelentené, hogy már elolvasott mondatokat írunk át vagy mondunk ellen, és ez rosszabb egy őszinte hibánál.
Annak a modellnek fizetni, amelyik válaszolt
Az érdekesebb fele a számla. Egy hívást átirányítani könnyű; őszintén leírni nem. Minden átirányítás megtartotta az első modell árait, így az átirányított hívás annak a modellnek a díjszabásával lett elszámolva, amelyik épp elesett. A lánc most a valóban lefutott modell teljes pillanatképét adja át: árak, kontextusablak, felár. Így a számlázási előzményeidben a sor azt a modellt nevezi meg, amelyik a munkát végezte, annak saját díjával.
És amikor semmi sem működik
Az átváltás nem mindig lehetséges. Amikor egy futtatás tényleg elbukik, a semmit sem előállító lépések pénze most visszatér oda, ahonnan elvették. Ez volt a hét másik fele, és külön bejegyzése van.